Sör és Kolozsvár: André Feri, a slamköltő

Új műfajban, új sorozatot indítunk útjára Sör és Kolozsvár címmel. Az új műfaj az interjú, a kezdetleges koncepció pedig az, hogy olyan kolozsváriakat szólaltassunk meg, és mutassunk be, akiknek még nincs olyan hangzatos nevük, hogy a „nagyok” megszólítsák, vagy épp olyan a szakmájuk, amely révén ugyan a társadalom nagyon fontos részei, s mégis ritkán kerülnek rivaldafénybe. Terveink szerint megszólaltunk majd kezdő művészeket, vagy olyanokat, akik csak hobbi szinten foglalkoznak bármi érdekessel, de elbeszélgetünk pincérekkel, rosszalkodó bohémekkel, igazából bárkivel, akikkel utunk során összefutunk.
Sorozatunk első részében, André Ferenccel az Erdélyi Slam Poetry Bajnokság győztesével beszélgettünk. A villáminterjú eredetileg egy másik orgánumnak készült, csak hát tudjátok, hogy szűkös a hely a hasábokon. De úgy gondoltam nem hagyom kárba veszni a rövid felvételt, hanem megmutatom nektek is. Beszélgetésünk nem volt rendhagyó interjú, mivel jó néhány órával, és jó néhány sörrel a döntő után készült, miközben vártuk az AKPH fellépést a Félszigeten, úgyhogy sem a kérdésekért, sem a válaszokért  nem vállok felelősséget :)) Természetesen legelőször arról kérdeztem, hogy milyen út vezetett a sikerig:
A.F. : Líceumban részt vettem egy-két szavalóversenyen, és mindeközben írogattam is. Időközben rátaláltam a slam poetryre is, és rájöttem, hogy nagyon hasonlít ahhoz, ahogy én írok. Körülbelül ezelőtt egy évvel fogant meg az első slam-szöveg, majd elindultam a kolozsvári selejtezőn, és volt olyan szerencsém, hogy meg is nyertem, ahogy ma este is.
i.b.: A slam egyik alapvető eleme az előadás, és sokan itt buknak meg. Te mennyire vagy lámpalázas?
A.F.: Én borzalmasan lámpalázas típus vagyok, mert a mikrofonhoz nem vagyok hozzászokva. Odaállok, és mint egy fallikus szimbólum a szájamhoz közelítem, és furcsa nekem, hogy abba mondjak információkat. Ha gitároznom kellene, az működne, de beszéd közben végig remeg a lábam, rezonál a testem, és arra kell koncentrálnom, hogy leszarjam, hogy mit csinál a testem, és szépen el kell mondanom azt, ami a papíron vagy a fejemben van.
i.b.:Ha jól értettem a slam mellett zenélsz is…
A.F.: Hobbi szinten. Volt egy nagyon jó, zseniális bandám, de az megszűnt, amikor feljöttem Kolozsvárra, mert a többiek gyergyóiak, meg csíkszeredaiak voltak, de énekelgetek magamban is.
i.b.:A győzelem mennyire árnyalja át a döntőben előadott szöveged, amelyet egyfajta önarcképként is felfoghatunk?
A.F.: Van benne egy ilyen, hogy ki vagyok én és miket csináltam életemben valaha. Azt hiszem, némileg átírja ezt a szöveget ez a győzelem. Nem is számítottam arra, hogy ezt megnyerem, hiszen borzasztóan erős volt a mezőny, zseniális fellépők voltak, és hajszálon múlt az egész. Én örvendek annak, aminek most a részese lehetek, és a lehetőségnek, amit most kaptam, viszont még nem érzem magam többnek. Lehet, ha még alszom rá néhányat, akkor talán valahogy másképp fogom gondolni a dolgokat.
i.b.: Mit olvas egy slammer? Mit fogsz forgatni a nyáron?
A.F.: Krasznahorkai László, Borbély Szilárd új prózakötete, Varga Mátyást továbbra is, még több Nietzschét olvasni – ezeken kívül tulajdonképpen más nincs az olvasnivalók listájában, mert ami volt, és el akartam olvasni, azt már kiolvastam eddig.
i.b.: Milyen szöveget várhatunk tőled az országoson?
A.F.: Mivel eddig nem terveztem az országost, még ötletem sincs, hogy mivel lehetne ott fellépni. Mindenképp azon kell gondolkodjak, hogy az „a se feri de soare şi de gheaţă” poénok, azok az erdélyi közegben működnek, de egy magyarországi közönség előtt érvénytelenek. És úgy fogalmazni meg egy szöveget erdélyiként, hogy bárki megérthesse, bármilyen közegben nőtt is fel.