Anti bá forevör… 2008 Április 27

…avagy V.Humorfeszt

Nos, kis idő eltelt, de a piszkozataim között már rég ott volt egy megkezdett bejegyzés, gondoltam befejezem…de végül úgy döntöttem, hogy teljesen átírom .

Bevallom, nem vagyok nagy rajongója a humorfesztiváloknak és az ilyen jellegű előadásokat sem nagyon nézem, csak pár humoristát, illetve egy humortársulatot élvezek. Azért kerültem én is oda, mert épp polókat kellett osztogassak és az ingyen poló mellé, ingyenes belépőnk is volt :p . Persze nem voltam nagyon heppi, amikor hallottam, hogy csak a végén kell osztogassuk, amikor lódul haza a nép. Más opció nélkül, mi is bementünk a terembe és leesett az állam, amikor megtudtam, hogy MINDEGYIK hely foglalt. Nem volt kellemes csomó elsült poént hallgatni lábon állva, végül kimentünk kávézni.

A Szomszédnénisek előadása jobb is lehetett volna, szerintem a buszos jelenet volt a legsikerültebb, a többi kicsit…lehett volna jobb is .

Viszont amire szívesen mentem be és hülyére röhögtünk, az a L’art pour L’art előadása volt. Amint korábban mondtam egy humortársulatot élvezek és éppen őket. Szívből örvendem…és röhögtem , amikor megláttam a klasszikus Anti bácsit a színpadon. Ez a darab zseniáslis, megtaláltam a TeCsőn is (a gyengébbek kedvéért JúTúb/YouTube):

Nádas Györgynek az előadásán csak va’ 10 percet ültem, viszont szerintem nagyon elszúrta a politikával…volt pár elég kényes poénja emiatt, de nem akarok én se politizálni, szóval maradok csak annyinál, hogy nem minden, ami a magyarországinak arany, fénylik az erdélyinek.

Az előadás végét a Színház bejáratánál vártam polókkal a kezembe, amelyek után az emberek valóságosan nyomultak, mint Karácsonykor a friss kenyér után .

Meglepetés (majdnem) az egész Kolozsvár 2008 Április 12

Kolozsvárnak a szépsége abban áll, hogy akkor lep meg téged a legkellemesebben, amikor nem is vársz rá. A kincsek nem vakítanak el villogásukkal, hanem elcsábítanak csengésükkel.

Tegnap délelött a bürokracia áldoataként rohangáltam és gondoltam, hogy bemenekülök egy antikváriumba, hogy pihenjek meg a könyvek birodalmában. Hát be is toppantam a Puck elötti antikváriumba és elkezdtem legeltetni tekintetemet a könyvcímek mezején. Találkoztam sok olyan íróval, akit szeretek (többek között egy J.L.Borges novelláskötetre is rátaláltam), viszont a 0,50 lejes polcon megakadt a szemem egy címen: SZÍNHÁZ (MAJDNEM) AZ EGÉSZ VILÁG (Huszár Sándor). Nagyon működött a cím-horog elve az én esetemben, mert azonnal kézbe vettem és örömömre a könyv tartalma első átszaladásra nagyon megtetszett.

Meg is vásároltam, pottom ár, ennyiért még a napi kávémat se tudom megvenni, az antikváriumban pedig elfelejtett kincseket lehet megtalálni. Ez a könyv engesztelte a félreinformált d.u.-mat, hisz eléggé elrontotta a kedvem, hogy csak jövő héten lesz felnött bábelőadás.

Tegnap, miközben Moliéret probáltam olvasni a Deák Ferenc (Eroilor) utca egyik padján, integetett nekem egy nyúl…nem akármilyen nyuszi, mert ezt a két és fél méteres nagyfülűt nem lehet kicsinyítővel ellátni, viszont ő ellátott mindenkit egy nagy mosollyal (már csak azért, mert a feje úgy volt gyárilag elkészítve) . Nagyon jó reklámot választott ki a Iulius Mall PR team-je, az emberek valóságosan rohanták le, hogy készítsenek képeket vele (amiket valószínűleg majd fel fognak rakni a hi5-ra). A jelmezt hordozó emberke nagyon jól érezte magát nyusziként, hisz a gömböcöt, ami a farka akart lenni nagyon lobálta a fényképeszkedni vágyó csajoknak. Döbbenetes volt, hogy még az elárusítónők is kijöttek az üzletekből, hogy fényképeszkedjenek vele. S még mondják, hogy a felnötteknek érettek és nem foglalkoznak hülyeségekkel.

Kocsmafüstben töltöttem az estémet, viszont nagyon jó volt, egyrészt, mert nagyon kedves barátnőm születésnapját ünnepeltük, másrészt azért, mert az Under Constructionban van Redd’s (kedvencem a Temesvári után), illetve a szülinapi torta nagyon finom volt.

Kedves olvasói, latomat már rég letettem, hisz a billentyűkön játszom, de ideje lenne már készülnöm, mert Silviu Purcărete újabb előadására van jegyem. 8tól van a Pantagruel Sógornője és mivel egy nagyon ígéretes, sikeres darabként reklámozták nekem, nem szeretném lekésni.

Kívánok mindenkinek egy kellemes szombat estét,

hűséges (bohém) krónikásuk

Egy hosszú péntek esti láz 2008 Április 10

Kedves (nem kommentáló) olvasók!

Akinek még nincs semmi ötlete, hogy mit fog kezdeni a szabadidejével pénteken ajánlom, hogy olvassa el ezt a bejegyzést, mert ajánlanék pár programot az április 11-re.

*Kezdeném egy nagyon érdekes előadással, a neve CAMERA OGLINZILOR és a Puck Bábszínházban fog megkezdődni 19:00kor. Antik írók, illetve Villon művei jelentették a darab alapját. Tematikája a női pszichológia különböző élethelyzetekben, illetve a női szerepek. Bevallom, már csak ezért mennék el, illetve azért, mert gyerekkoromban nagyon sok bábelőadást láttam és nagyon kiváncsi vagyok, hogy milyen egy felnötteknek rendezett előadás.*

Akinek nem jön be a bábelőadás vagy talán gyerekesnek találja, ajánlok egy másik rendezvényt, ugyancsak 19:00től egy nagyon jó hangversenyt a Studházban. A Filharmónia újabb műveket fog előadni a közönség számára, Haydn, Mozart és Wranitzky műveket vannak programon holnapra.

CORUL ŞI ORCHESTRA FILARMONICII DE STAT „TRANSILVANIA”
Dirijor:
REINHARD GOEBEL (Germania)
Program:
J. Haydn – Simfonia în Mi bemol major, H. I/74
W. A. Mozart – Posthorne Symphonie în Re major, K.V. 320
P. von Wranitzky – Grande Symphonie, op. 36

Egy másik opció a HOSSZÚ PÉNTEK studióelőadás lenne, viszont nem ajánlatos helyszínen venni a jegyeket, mert kevesebb hely van és általában hamar elfogynak.

Az előadás nagyon sikeres, személy szerint már láttam és nagyon tetszett. Nem egy egyszerű darab, de látványos és elgondolkodtató.

Ha nem a kulturális eseményekért rajong a kedves olvasó, akkor ajánlom a Gazetteben, illetve Midi Clubban levő drum&bass bulikat. Tudtom szerint elég sikeres bulikat pörgetnek le.

S utolsó opcióként mindig ott vannak a kolozsvári kocsmák .

Hűséges krónikásuk

*Sajnos, rossz programot használtam…abban azt írta, hogy pénteken, ma lesz előadás, de a bábszínháznál csak 18-án lesz…

Schicchi és társai 2008 Április 2

Hétfő este elmentem az évad utolsó Gianni Schicchi előadására. Aki nem tudná, a Gianni Schicchi Puccini egyik egyfelvonásos operája, amelyiket nagyon jól feldolgozott Silviu Purcărete.

Egyedül mentem el, mert eredetileg azzal a szándékkal mentem, hogy újból gyönyörködjem a kolozsvári színészek tehetségében (nem is csalodtam bennük), de útközben egy iszonyatos tömeget láttam nagy unalommal és felszínes érdekeltséggel sietni a színház felé. Szerintem az érdeklődése a tömegnek inkább az instant 10-es iránt volt, de ez más téma.

Előbb, bevallom, elég hülyén éreztem magam, hogy nem voltam én is felöltözve elegánsan, állítólag az a kultúráltságot kéne tükrözze, viszont, amikor jobban megfigyeltem a társaságot, akkor örvendem, hogy az én kultúrám nem szövetből van, hanem szürkeállományból.

Térjünk vissza Schicchihez. A darab témája, az ember örökös kapzsisága, melyet egy szerelmi történet fon át. Nagyon tetszett, higy hirtelen, dinamikus, és bár enyhe groteszk is volt benne, nagyon jól illusztrálta az emberi fukarságot.

Az előadás eléggé csendesen kezdődött, sokan csak pár perc után vették észre, mert a fényeket nem oltották el (volt annak is egy lényege). Megismerkedhettünk Buoso Donatival, a gazdag halottal, akinek rokonsága hirtelen berontott hátulról, a bejáraton, a közönség között. A tipikus rokonság felvonulása volt, mindenki felismerhetett benne pár jellegzetes embertípust, amelyeket talán saját családjában is megtalálhat: az öreg anyó, az állandóan játszó gyerekek, a kacérkodó nők, az italos férkiak és sorolhatnánk tovább. Az egyik legfurcsább szereplő/rokon szerintem a nagyanyó volt…tényleg bizarr egy alak

Az előadásban sok poénos jelenet volt, amikor nagyon érdekesen nyílvánult meg a közönség: egyes öregebb nézők hangos kacajjal jelezték a fiatalabb (félig elaludt) nemzetnek, hogy mennyire humoros, mig a többiek szerényen kacarásztak. Én személyesen probáltam visszafogni pár jelenetnél, hogy ne kapjon el a röhögögörcs…mert az nem “illik” egy színházba, annak ellenére, hogy szerintem a szerzőnek csak bók, ha az emberekből ki tud váltani ilyen reakciókat.

Jaj, nem is tértem ki arra, hogy ki ez a Schicchi…hát, ő az a furfangos alak, akit előbb utál és visszautasít a rokonság, majd együtt lányával kérleli, hogy térjen vissza. Cseles alak, de nem gonosz. Feláldozza saját sorsát, hogy lánya (Kató Emőke, imádom őt!) boldog legyen szeretőjével. Szerencsétlen a pokolban köt ki, ami nem jó, mert Dante pokolja nem egy buli, mint a legtöbb ember lerajzolja gondolataiban a kárhozatot. Viszont a jelenet nagyon jó és látványos volt!

Az előadás legnagyobb meglepetése számomra a nagynéni volt, aki bár nem volt egy “aktív” szereplő, hanem egy halk, enigmatikus, de mégis magára tudta vonni a közönség figyelmét. Amikor megláttam a szőke paroka nélkül…KOPASZON azt hittem a szék alá esek…tehát a legnőiesebb, legkecsesebb alak az egész Schicchiből volt egyben a legcselesebb is.

Természetesen óriási tapsözön zárta az előadást, amit bőven megérdemelt mindenki a színpadról (és a közbenjárók is), mert nagyon jó volt. Söt, több is, hihetetlenül jó.

A kiözönlő tömeget kedvesen lepte meg a Színház, jegyeinket régi és új plakátokra cserélhettük a Színházi Világnap alkalmából. Jómagam meggyőztem még két emberkét, hogy tudjam beszerezi magamnak a három kívánt plakátot:

Mint gyermek a cukorkáival, szaladtam haza, hogy büszkélkedjem bennük. Ezek a plakátok nagyon jó pillanatokra elmékeztetnek, olyan érzéseket keltettek ezek az előadások, amiket csak az igazi művészet tud.

Lehet késöbb még kibővítem/javítom írásomat, addig is kellemes olvasást és gondolkodást kívánok,

hűséges krónikásuk