Be kell valljam, hogy teljes lustaságból időhiány miatt nem írtam az utobbi időben.

Sajnos a bohém krónika nem újulhatott, hisz krónikása a Cora nevezetű hyperüdüllőben tölti napjai nagy részét, így nem marad elég idő szocio-kulturális eseményekre. Illetve marad, csak már beszámolóra nem marad.

A tétlenség viszont rávett, hogy bokánrugjam a blogot és lovagoljunk egyet a nethálon. Hátha még vannak olyan bohémok, akiknek nem akad (jobb) dolguk és ellazulnak egy kávé és egy post mellett.

Addig is, mindenkinek kellemes éjszakát és jó melózást/lustulást/szórakozást holnap!

Anno (jóóóó pár éve) minden vágyam alvás előtt az volt, hogy nézzem végig az Esti Mesét. Bezzeg akkor voltak a szép idők, nem is rajzfilm ment, igazi mesék voltak, kesztyűsbábokkal és valódi (emberi hangszálak által editált) hangokkal.

Hogy lehetne elfelejte Mazsolát, a malackát vagy Mirr Murr kandúrt…vagy Mekk mertert? Ki nem ismeri a nagy ho-ho-horgászt, vízipók-csodapókot és társait?

A legjobb rajzfilmek pedig a magyar népmesékről készültek, igazi műalkotások…csodálatos munkák.

Nem cserélném el őket semmilyen animé sorozatért és nem azért, mert leragadtam valahol a múltban, hanem azért, mert ezek az igazi mesék, melyek a gyerekek lelkét dédelgeti, kellemes hangokkal simogatja őket és nem pedig urániumbomba robbanással altatják őket.

Írásomat befejezem két esti mesével:

Mirr-Mur

A bíró okos lányának a történetét valószínűleg ismeritek, de lehet nem épp ilyen végződéssel :

<object width=”425″ height=”355″><param name=”movie” value=”http://www.youtube.com/v/awST87FBvTg&hl=en&rel=0&color1=0×234900&color2=0×4e9e00″></param><param name=”wmode” value=”transparent”></param><embed src=”http://www.youtube.com/v/awST87FBvTg&hl=en&rel=0&color1=0×234900&color2=0×4e9e00″ type=”application/x-shockwave-flash” wmode=”transparent” width=”425″ height=”355″></embed></object>

Hűséges krónikásuk

Micimackó:
Kórosan mézfüggő szenvedélybeteg, aki mindent megtesz, hogy napi adagjához hozzájusson (fára mászik, méhekkel csípeti össze magát, stb). Ha nem kap mézet, mély depresszióba esik, gondolkodása lelassul, tökéletesen alkalmatlanná válik mindenfajta társadalmi-közösségi, kooperatív jellegű tevékenységre.

Malacka:
Totál idióta szegény. Szellemi fogyatékos (dadog, képtelen értelmesen fogalmazni, és bizonyára dyslexiás is), és növésben is erősen visszamaradt példánya fajtájának. Mivel képtelen másokkal megértetni magát, állandó kisebbrendűségi komplexus gyötri, nem is beszélve arról, hogy még a leghétköznapibb dolgoktól is fél. Kórlapján szerepel még akut klausztrofóbia és a biztonságérzet totális hiánya is.

Tigris:
Megalomániás tévképzetes elmebeteg, a veszélyesebb fajtából. Meg van győződve arról, hogy a tigrisek a többi élőlény felett állnak, így a Százholdas Pagony önjelölt kiskirályát tisztelhetjük benne. Übermensch-szindrómájához az árja tigris fajhoz való beteges ragaszkodás, túlfűtött rasszizmus társul. Közösségekbe beilleszkedni képtelen, a társadalom magányos számkivetettje ő, aki elszigeteltséget tettetett vidámsággal, és állandó pótcselekvésével, az ugrálással próbálja meg kompenzálni.

Füles:
Súlyosan depresszív alkat (emo). Öregkorára belátta, hogy élete egy kudarc, egzisztenciája pedig valahol a béka segge alatt van. Nem tudott összegürcölni egy lakásravalót, ezért – míg társai jó meleg, fűthető odvas fákban vészelik át a teleket – meg kell elégednie egy huzatos fatákolmánnyal, ami Tigrisnek köszönhetően minden második nap tönkrezúzódik. Ez a gyökértelen élet, valamint a seggen fityegő műfarok – Milne-nál minden bizonnyal az impotencia szimbóluma -, amivel a többiek állandóan baszogatják, egyszerűen elviselhetetlenné teszi az életet Füles számára. Öngyilkos is lenne, ha depressziója nem totálisan passzív magatartásban ütközne ki, és ha nem félne az újabb kudarcoktól (“mi van, ha nem sikerül?”).

Kanga:
Elvált asszony, egyedül neveli gyermekét – kell-e többet mondani? Az állandó házimunka és rosszcsont kölyke hamar kikészítették Kanga idegeit. Ráadásul – mivel Ausztraliából emigrált bevándorló -, idegennek érzi magát a Százholdas Pagony mérsékelt égövi élővilágában. Ennél pedig már csak kóros férfihiánya a rosszabb: igen régen kamatyolt már, és ezt beteges tisztaságmániáján próbálja levezetni – vár az igazira, aki sosem jön el.

Zsebibaba:
Csonka családból származó egyke, ennek köszönhetően anyuci szeme fénye, és mint ilyen, egészségtelenül elkényeztetett gyerek. Zsebibabának mindig mindent szabad, senkitől nem kap egy jó nagy maflást, akármit is csinál. Ugyanakkor a Pagony lakói – elsősorban édesanyja – nem fordítanak elég időt az iskoláztatására, így biztosak lehetünk benne, hogy felnőttkorára Zsebibaba elkallódott tehetség lesz, aki egy idő után majd az alkoholhoz vagy a droghoz fordul, hogy elfeledhesse a világ kegyetlenségét.

Nyuszi:
Az agresszív-neurotikus páciens iskolapéldája. Hétköznapi félelmeit felnagyítva el, ennek köszönhetően mindig van valami, amiért aggályoskodik, és mindig van valaki, akin aggályait – heves dührohamokkal és gyakran tettlegességig fajuló tombolással – levezetheti. Elviselhetetlen természetének köszönhetően világ életében agglegény volt, és egyenes úton van a bogaras vénemberség felé. A Pagony lakói utálják, de annyira szánalmas, hogy nem merik megmondani neki.

Bagoly:

A Százholdas Pagony legöregebb lakója, aki nem tud mit kezdeni a közte és a többiek között húzódó generációs szakadékkal. Hogy elfogadtassa magát, görcsösen igyekszik tudásával lenyűgözni őket, ám ez leggyakrabban tudalékosságba csap át, és még nevetségesebbé válik. Elsősorban a fiatalabbakat, Zsebibabát és Malackát próbálja megnyerni, aminek alapján joggal feltételezhetünk nemi pedofíliára való hajlamot is.

Robert Gida:
Hát, elég beteg kiscsávó lehetett, ha összehozta a fenti elmeotthont…

(Remélem mosolyt csaltam a kedves olvasók arcára )

…avagy V.Humorfeszt

Nos, kis idő eltelt, de a piszkozataim között már rég ott volt egy megkezdett bejegyzés, gondoltam befejezem…de végül úgy döntöttem, hogy teljesen átírom .

Bevallom, nem vagyok nagy rajongója a humorfesztiváloknak és az ilyen jellegű előadásokat sem nagyon nézem, csak pár humoristát, illetve egy humortársulatot élvezek. Azért kerültem én is oda, mert épp polókat kellett osztogassak és az ingyen poló mellé, ingyenes belépőnk is volt :p . Persze nem voltam nagyon heppi, amikor hallottam, hogy csak a végén kell osztogassuk, amikor lódul haza a nép. Más opció nélkül, mi is bementünk a terembe és leesett az állam, amikor megtudtam, hogy MINDEGYIK hely foglalt. Nem volt kellemes csomó elsült poént hallgatni lábon állva, végül kimentünk kávézni.

A Szomszédnénisek előadása jobb is lehetett volna, szerintem a buszos jelenet volt a legsikerültebb, a többi kicsit…lehett volna jobb is .

Viszont amire szívesen mentem be és hülyére röhögtünk, az a L’art pour L’art előadása volt. Amint korábban mondtam egy humortársulatot élvezek és éppen őket. Szívből örvendem…és röhögtem , amikor megláttam a klasszikus Anti bácsit a színpadon. Ez a darab zseniáslis, megtaláltam a TeCsőn is (a gyengébbek kedvéért JúTúb/YouTube):

Nádas Györgynek az előadásán csak va’ 10 percet ültem, viszont szerintem nagyon elszúrta a politikával…volt pár elég kényes poénja emiatt, de nem akarok én se politizálni, szóval maradok csak annyinál, hogy nem minden, ami a magyarországinak arany, fénylik az erdélyinek.

Az előadás végét a Színház bejáratánál vártam polókkal a kezembe, amelyek után az emberek valóságosan nyomultak, mint Karácsonykor a friss kenyér után .

Horváth István:A FELLEGVÁRON

Ülnek a padon harsány-hallgatag.

Április az úton könnyű szellőt pörget.

Egymásba fonják égő ujjukat.

A sétatér, alant, a tegnaptól zöld lett.

A Szamos színén fürdik a tavasz.

Fényhabot ver fel a villák ablakára.

Ide lát a hószép Vlegyásza havas

- Kékég lengetőn – a harsány ifjú párra.

Mogorván belém vén emlék karol.

Minden új lett. Ő meg – itt – fogad, míg élek,

S jön velem makacs, konok társamul.

Ha velem van, úgy még fénylőbbek a fények.

De hogy a tavasz csupa fényt dalol,

Lám, Ő nem bírja…Leült valahol.

A (nagy csodálatomra – LÉTEZŐ) közönségem egyik tagjának blogját olvasgattam és rátaláltam egy nagyon művészi bejegyzésre a kedves, kincses városunkról http://cathleen.windburn.net/?p=474 . Kata (a blog szerzője) egy Márai idézetet és egy Pilinszky verset idézett a képei kapcsán. Szerintem nagyon érdemes elolvasni, mert egyrészt Kata nagyon jó stílusban ír (úgy általában a blogján), illetve nagyon vagány a Pilinszky vers.

Jó böngészést,

Bohém Krónikásuk

Bevallom nem volt nagyon sok kedvem az utóbbi időben, pedig lett volna miről (voltam pár koncerten, az anyaországban is jártam, a színházban is). Ígérem bepótolom, illetve ígérem és vallom, hogy mától kezdve komolyan veszem, mint anno a házi feladatokat .

Hűséges Krónikásuk

Kolozsvárnak a szépsége abban áll, hogy akkor lep meg téged a legkellemesebben, amikor nem is vársz rá. A kincsek nem vakítanak el villogásukkal, hanem elcsábítanak csengésükkel.

Tegnap délelött a bürokracia áldoataként rohangáltam és gondoltam, hogy bemenekülök egy antikváriumba, hogy pihenjek meg a könyvek birodalmában. Hát be is toppantam a Puck elötti antikváriumba és elkezdtem legeltetni tekintetemet a könyvcímek mezején. Találkoztam sok olyan íróval, akit szeretek (többek között egy J.L.Borges novelláskötetre is rátaláltam), viszont a 0,50 lejes polcon megakadt a szemem egy címen: SZÍNHÁZ (MAJDNEM) AZ EGÉSZ VILÁG (Huszár Sándor). Nagyon működött a cím-horog elve az én esetemben, mert azonnal kézbe vettem és örömömre a könyv tartalma első átszaladásra nagyon megtetszett.

Meg is vásároltam, pottom ár, ennyiért még a napi kávémat se tudom megvenni, az antikváriumban pedig elfelejtett kincseket lehet megtalálni. Ez a könyv engesztelte a félreinformált d.u.-mat, hisz eléggé elrontotta a kedvem, hogy csak jövő héten lesz felnött bábelőadás.

Tegnap, miközben Moliéret probáltam olvasni a Deák Ferenc (Eroilor) utca egyik padján, integetett nekem egy nyúl…nem akármilyen nyuszi, mert ezt a két és fél méteres nagyfülűt nem lehet kicsinyítővel ellátni, viszont ő ellátott mindenkit egy nagy mosollyal (már csak azért, mert a feje úgy volt gyárilag elkészítve) . Nagyon jó reklámot választott ki a Iulius Mall PR team-je, az emberek valóságosan rohanták le, hogy készítsenek képeket vele (amiket valószínűleg majd fel fognak rakni a hi5-ra). A jelmezt hordozó emberke nagyon jól érezte magát nyusziként, hisz a gömböcöt, ami a farka akart lenni nagyon lobálta a fényképeszkedni vágyó csajoknak. Döbbenetes volt, hogy még az elárusítónők is kijöttek az üzletekből, hogy fényképeszkedjenek vele. S még mondják, hogy a felnötteknek érettek és nem foglalkoznak hülyeségekkel.

Kocsmafüstben töltöttem az estémet, viszont nagyon jó volt, egyrészt, mert nagyon kedves barátnőm születésnapját ünnepeltük, másrészt azért, mert az Under Constructionban van Redd’s (kedvencem a Temesvári után), illetve a szülinapi torta nagyon finom volt.

Kedves olvasói, latomat már rég letettem, hisz a billentyűkön játszom, de ideje lenne már készülnöm, mert Silviu Purcărete újabb előadására van jegyem. 8tól van a Pantagruel Sógornője és mivel egy nagyon ígéretes, sikeres darabként reklámozták nekem, nem szeretném lekésni.

Kívánok mindenkinek egy kellemes szombat estét,

hűséges (bohém) krónikásuk

Kedves (nem kommentáló) olvasók!

Akinek még nincs semmi ötlete, hogy mit fog kezdeni a szabadidejével pénteken ajánlom, hogy olvassa el ezt a bejegyzést, mert ajánlanék pár programot az április 11-re.

*Kezdeném egy nagyon érdekes előadással, a neve CAMERA OGLINZILOR és a Puck Bábszínházban fog megkezdődni 19:00kor. Antik írók, illetve Villon művei jelentették a darab alapját. Tematikája a női pszichológia különböző élethelyzetekben, illetve a női szerepek. Bevallom, már csak ezért mennék el, illetve azért, mert gyerekkoromban nagyon sok bábelőadást láttam és nagyon kiváncsi vagyok, hogy milyen egy felnötteknek rendezett előadás.*

Akinek nem jön be a bábelőadás vagy talán gyerekesnek találja, ajánlok egy másik rendezvényt, ugyancsak 19:00től egy nagyon jó hangversenyt a Studházban. A Filharmónia újabb műveket fog előadni a közönség számára, Haydn, Mozart és Wranitzky műveket vannak programon holnapra.

CORUL ŞI ORCHESTRA FILARMONICII DE STAT „TRANSILVANIA”
Dirijor:
REINHARD GOEBEL (Germania)
Program:
J. Haydn – Simfonia în Mi bemol major, H. I/74
W. A. Mozart – Posthorne Symphonie în Re major, K.V. 320
P. von Wranitzky – Grande Symphonie, op. 36

Egy másik opció a HOSSZÚ PÉNTEK studióelőadás lenne, viszont nem ajánlatos helyszínen venni a jegyeket, mert kevesebb hely van és általában hamar elfogynak.

Az előadás nagyon sikeres, személy szerint már láttam és nagyon tetszett. Nem egy egyszerű darab, de látványos és elgondolkodtató.

Ha nem a kulturális eseményekért rajong a kedves olvasó, akkor ajánlom a Gazetteben, illetve Midi Clubban levő drum&bass bulikat. Tudtom szerint elég sikeres bulikat pörgetnek le.

S utolsó opcióként mindig ott vannak a kolozsvári kocsmák .

Hűséges krónikásuk

*Sajnos, rossz programot használtam…abban azt írta, hogy pénteken, ma lesz előadás, de a bábszínháznál csak 18-án lesz…

Múlt héten kincses városunk utcáin láthattunk plakátokat Beethovennel és Van Goghal, melyeken nagy betűkkel az állt, hogy: TU ŞTII CUM ARATĂ UN BOLNAV MINTAL? Előbb abszolut kiakadtam, de utána rájöttem, hogy van benne némi igazság, ami azt illeti…szinte egészen igaz.

A művészetnek az egyik célja, hogy valami újat szüljön, tehát a művész munkája az, hogy valami különlegeset, még nem látott alkotást tárjon a közönség elé. Ezek általában sokkolóak az átlag közönség számára, mert eltérnek a megszokott életmódtól, megszokott környezettől, ami egy szóban a normalítás.

Ebből adodólag a művészet egyik fő jellemzője a nonkonformizmus. Nos, mivel többnyire a műalkotás a művész érzelmeinek, látomásának, gondolatainak fizikai formája, azt jelenti, hogy ahhoz, hogy a különleges, eredeti alkotást elért, te magad is egy különleges ember kell legyél. Ergo a művészek (illetve pszeudó-művészek, de róluk beszélek majd egy másik bejegyzésben) kicsit másak, kicsit őrültek kell legyenek.

Namármost ezt a különcséget több úton probálták elérni, némelyek kicsit extrémek, mint példál Van Gogh fülvágása, de nagyon sok példa van arra, hogy már természetüktől fogva kicsit másak, kicsit extravagánsabbak: jó példa erre Salvador Dali, aki őrültségét nem takarta, művészetté alakította át. “Módszeresen kell zűrzavart kelteni – az felszabadítja az alkotóerőt. Minden, ami ellentmondásos, életet teremt.”

Ó, de nem csak Dali volt az egyetlen különlegesebb művész…nézzük csak meg, hogy Edgar Allan Poe, Richard Wagner mennyire normális életet éltek. Modigliani mindig az abszolut bohém, bolondos festőként volt megemlítve, ellenfele Picasso stílusa nem csak a festészet színtjén volt különleges, hanem a szemlyes életében is. József Attila valóban őrült volt, utolsó éveit pszihoanalitikusok társaságában töltötte. Eminescu egy szanatóriumban hunyt el. S a lista nem végződik…