Amikor nekivágtam a blognak nem is igazán tudtam, hogy miként alakulnak majd a dolgok, de elég rendszeresen írtam arról, hogy rendszeresen fogok majd írni. Dehogy tetten, fényévek választják az utolsó bejegyzéseket, sőt, a legutóbbit több, mint egy éve írtam. Ilyenkor vörösebb vagyok a hagymánál is. Egy adott pillanatban más blogon írogattam, de szakítottam azzal a bloggal, megváltoztam. Az a blog jó volt akkor, nem töröltem, mert mementója annak az időszaknak. Nekikeztem a blogspoton egy másik blognak, de igazándiból oda sem írtam. S végül…visszatértem. Hogy miért? Mert tényleg szeretem a krónikás munkaleírásomat (amelyik nem létezik, de elképzeljük, jó? ). Mellesleg, több hónapja partifotós vagyok, s a tavalyi határidőnaplómban több buli volt feljegyezve, mint bármi más. Idén kicsit más, a krónikások iskolájának harmadik évét járom, ilyenkor illik a hámot többet hordani.

Eldöntöttem, hogy visszatérek. Bohém krónikásként a legjobb írni, viszont lesz pár változás. Kell jelezzem picit,  nem is a közönségnek (amelyik már nem is hiszem, hogy létezik), inkább magamnak. Új ruhát fog ölteni a Bohém Kolozsvár, s remélhetőleg gyakrabban fogok írni

Kattintok is tovább, többet majd késöbb.

Bohém Krónikás

Ameddig távol voltam a várostól elég sok érdekesség történt (ez nem lehet véletlenség, szerintem akaraból rendezték így az egészet): voltak Kolozsvári Magyar Napok, amiről nem mondok semmit, mert nem hallottam sokat. Csak annyit, hogy nagyon bánom, hogy nem lehettem itthon a Hot Jazz Band koncertjén.

Másik új dolog, amivel már a reptéren vártak kedves társaim, hogy a Krajczárnak új dekorja van. Este el is kellett menni oda, noooos … szerintem jobb volt a régi. De mondjuk, nem is a falra rakott képek miatt megyünk mi a Krajczárba, hisz már amolyan locals bar lett, ahol az ember látja az igazi kolozsváriakat, illetve egyetemi év alatt a bevándorlókat.

Ha már Krajczár, akkor ne menjünk messze, mellette P. Howard az új ellopott futár, így hát visszatért a ház régi szelleme, Tauffer. Régi németrodalmi szalon volt, még a XIX. században. Most a Janis, Janis Stuf, MyWay vezetősége akarja ezt a szellemet feléleszteni. Még nem voltam ott, de hallottam, hogy az árak elég magasak. De ez jellemző a Janises helységekre. A falra vetített koncertek, korsókban lángoló olcsó gyertyák is nagyon Janisesek. De a listán van, be kell oda menjek legalább egy estére, már csak a jazz kedvéért. Wáááá

Péntek éjszaka sokkoló (új) látvány: megszűnt az egyetlen kocsma, ahol hajlandó voltam pipázni. Épp a La Tevi felé mentünk egy bulira, amikor a megszokott csendes utcán lapuló, kifejezetten helytelen környezetben levő, a kicsi kuripintyó falára felmázolt egyiptomiak helyett hipsztereket találtunk. Nem igazsááág! Kolozsvár egyik legeldugottabb bárja volt, ahova max. 15 személy fért be, olcsó pipa, ital és elég csendes volt ahhoz, hogy az ember dumáljon egyet. És a bárpultospincér is szimpatikus volt, főleg amikor azt hitte, hogy valami skandináv vagyok. De ennek vége… Egy The Jack nevezetű pub van, ami elég hihetetlen (hogy pub), hisz a szobám felét is alig teszi ki a hely.

Egy másik új hely a Klinikák utcáján van, a Paint Pub. Régebb is volt valami kocsmaszerűség abban a pincében, Jay’s vagy valami efféle neve volt, de sosem mentem be annak idején, hisz két lépéssel messzébb volt a Prospero. Ami sajnos már csak mámoros éjszakák emlékeiben van meg néhány (törzsgyökeres) kolozsvári fejében. Nem volt még alkalmam a Paint Pubba letérni, nem tűnik mainstream helynek, de lehet valami meglepetés vár az eldugott pincelejárat ajtaja mögött. Ha valaki már járt ott, kérem mondjon véleményt.

Egy másik új dolog, hogy leheséges eventphotographer leszek, ezért most már tényleg lesz rendszeres beszámolás. S már csak két év választ el a hivatalos okmánytól, mely igazi-igazi krónikás létemet bizonyítja. De addig még sok rozé folyik le a krónikás torkán.

Minden üdvözletem,

hűséges krónikásuk

Nos, egyik dolog az volt, hogy odarakom magam és többet írok, merthogy diplomás krónikás akarok lenni a közeljövőben és a távoljövőben, amelyik egyre inkább közeledik. Ehhez kéne gyakrabban pötyögjek, de tegnapig egy rozoga billentyűzet volt a pennám, s nem volt kellemes szavakat okádni abból a spanyol, zajos feketeségből. Tudom, tudom, jó kifogás sosem rossz. De azt hiszem az egyetem arra tanít meg, hogy hogyan bulizzunk hajnalig és másnap hogyan találjunk olyan kifogásokat, hogy ne jelenjünk meg kurzusokon, persze azt is úgy, hogy ne dobjanak ki az egyetemről.

Nos, amint halványan utaltam, tegnap új billentyűzet fészkelődött be krónikás kezeim alá, s be kell valljam, nem voltam elég aranyjános, régi lantomat nem tettem, hanem valóságosan odacsaptam, hadd essen ki az összes spanyol billentyűje. HA! Nos, az új lantom, pennám (mert modern jegyző vagyok, nem libatollakkal meg egyéb szárnyas testrészeivel kaparom írásaimat) fekete, csendes és puha. A némasága azért jó, mert a régi csattogott, mint hisztis házisárkány. Az új, már teljesen más, kellemes a kéznek, valódi orgia, ergo sokkal többet fogok írni (mácsarkazértis megéri, hogy az írás által kiváltott perverziókért éljem és elvézzem ). Máris látható, hogy mennyire szeretem szavaimat pötyögni, hisz elég hosszas lett ez az első 2010es bejegyzés.

Fogadalmakhoz (és firkálmányaim erdeti céljához) visszatérve azt is terveztem, hogy 2010ben több új helyre fogok járni, mert azt pletykálják, hogy 2012 a világvége, tehát itt az idő carpediemezni és mindenbe nyalni, kóstolni, szürcsölni Bohém krónikásnak és bohém olvasóinak született egy bohém sörözde http://boemaclub.ro/ Azt mondják, hogy a világ minden tájáról szereztek komlónektárt Nos, már csak azért éri meg betévedni, hogy az ember éljen át egy multikulti részegséget. Kiváncsi vagyok milyen a multikulti másnap Nos, az árakról azt beszélik, hogy (tükörfordítom) nagyon elérhetőek. Nos, ezt lehet úgy érteni, hogy egy kakás végű koréval sem lehet elérni, vagy legalább kicsi székre kéne másszon a szegény kooolozsvári alkesz diák, hogy belerészegedjen a norvég, belga vagy mittomén japán sörbe. De, én nagyon szándékszom elpocsékolni maradék ösztöndíjjam, az ösztöneim kielégítésére. Na, hát nem azért nevezik ösztön díjnak?

Hát, bevallom, kedves (már nem is tudom, ha létező ) olvasóm, hogy elég sokat írtam. De még van mit írni és az új penna nem karcol, hanem selymesen veti képerőre szavaim áradatát. Ahhh, milyen jó érzés

Kellemes napot és bohém üdvözleteim,

Krónikásuk

Sajnos a bohém krónika nem újulhatott, hisz krónikása a Cora nevezetű hyperüdüllőben tölti napjai nagy részét, így nem marad elég idő szocio-kulturális eseményekre. Illetve marad, csak már beszámolóra nem marad.

A tétlenség viszont rávett, hogy bokánrugjam a blogot és lovagoljunk egyet a nethálon. Hátha még vannak olyan bohémok, akiknek nem akad (jobb) dolguk és ellazulnak egy kávé és egy post mellett.

Addig is, mindenkinek kellemes éjszakát és jó melózást/lustulást/szórakozást holnap!

Nos, kis idő eltelt, de a piszkozataim között már rég ott volt egy megkezdett bejegyzés, gondoltam befejezem…de végül úgy döntöttem, hogy teljesen átírom .

Bevallom, nem vagyok nagy rajongója a humorfesztiváloknak és az ilyen jellegű előadásokat sem nagyon nézem, csak pár humoristát, illetve egy humortársulatot élvezek. Azért kerültem én is oda, mert épp polókat kellett osztogassak és az ingyen poló mellé, ingyenes belépőnk is volt :p . Persze nem voltam nagyon heppi, amikor hallottam, hogy csak a végén kell osztogassuk, amikor lódul haza a nép. Más opció nélkül, mi is bementünk a terembe és leesett az állam, amikor megtudtam, hogy MINDEGYIK hely foglalt. Nem volt kellemes csomó elsült poént hallgatni lábon állva, végül kimentünk kávézni.

A Szomszédnénisek előadása jobb is lehetett volna, szerintem a buszos jelenet volt a legsikerültebb, a többi kicsit…lehett volna jobb is .

Viszont amire szívesen mentem be és hülyére röhögtünk, az a L’art pour L’art előadása volt. Amint korábban mondtam egy humortársulatot élvezek és éppen őket. Szívből örvendem…és röhögtem , amikor megláttam a klasszikus Anti bácsit a színpadon. Ez a darab zseniáslis, megtaláltam a TeCsőn is (a gyengébbek kedvéért JúTúb/YouTube):

Nádas Györgynek az előadásán csak va’ 10 percet ültem, viszont szerintem nagyon elszúrta a politikával…volt pár elég kényes poénja emiatt, de nem akarok én se politizálni, szóval maradok csak annyinál, hogy nem minden, ami a magyarországinak arany, fénylik az erdélyinek.

Az előadás végét a Színház bejáratánál vártam polókkal a kezembe, amelyek után az emberek valóságosan nyomultak, mint Karácsonykor a friss kenyér után .

Ülnek a padon harsány-hallgatag.

Április az úton könnyű szellőt pörget.

Egymásba fonják égő ujjukat.

A sétatér, alant, a tegnaptól zöld lett.

A Szamos színén fürdik a tavasz.

Fényhabot ver fel a villák ablakára.

Ide lát a hószép Vlegyásza havas

- Kékég lengetőn – a harsány ifjú párra.

Mogorván belém vén emlék karol.

Minden új lett. Ő meg – itt – fogad, míg élek,

S jön velem makacs, konok társamul.

Ha velem van, úgy még fénylőbbek a fények.

De hogy a tavasz csupa fényt dalol,

Lám, Ő nem bírja…Leült valahol.

Jó böngészést,

Bohém Krónikásuk

Hűséges Krónikásuk

Tegnap délelött a bürokracia áldoataként rohangáltam és gondoltam, hogy bemenekülök egy antikváriumba, hogy pihenjek meg a könyvek birodalmában. Hát be is toppantam a Puck elötti antikváriumba és elkezdtem legeltetni tekintetemet a könyvcímek mezején. Találkoztam sok olyan íróval, akit szeretek (többek között egy J.L.Borges novelláskötetre is rátaláltam), viszont a 0,50 lejes polcon megakadt a szemem egy címen: SZÍNHÁZ (MAJDNEM) AZ EGÉSZ VILÁG (Huszár Sándor). Nagyon működött a cím-horog elve az én esetemben, mert azonnal kézbe vettem és örömömre a könyv tartalma első átszaladásra nagyon megtetszett.

Meg is vásároltam, pottom ár, ennyiért még a napi kávémat se tudom megvenni, az antikváriumban pedig elfelejtett kincseket lehet megtalálni. Ez a könyv engesztelte a félreinformált d.u.-mat, hisz eléggé elrontotta a kedvem, hogy csak jövő héten lesz felnött bábelőadás.

Tegnap, miközben Moliéret probáltam olvasni a Deák Ferenc (Eroilor) utca egyik padján, integetett nekem egy nyúl…nem akármilyen nyuszi, mert ezt a két és fél méteres nagyfülűt nem lehet kicsinyítővel ellátni, viszont ő ellátott mindenkit egy nagy mosollyal (már csak azért, mert a feje úgy volt gyárilag elkészítve) . Nagyon jó reklámot választott ki a Iulius Mall PR team-je, az emberek valóságosan rohanták le, hogy készítsenek képeket vele (amiket valószínűleg majd fel fognak rakni a hi5-ra). A jelmezt hordozó emberke nagyon jól érezte magát nyusziként, hisz a gömböcöt, ami a farka akart lenni nagyon lobálta a fényképeszkedni vágyó csajoknak. Döbbenetes volt, hogy még az elárusítónők is kijöttek az üzletekből, hogy fényképeszkedjenek vele. S még mondják, hogy a felnötteknek érettek és nem foglalkoznak hülyeségekkel.

Kocsmafüstben töltöttem az estémet, viszont nagyon jó volt, egyrészt, mert nagyon kedves barátnőm születésnapját ünnepeltük, másrészt azért, mert az Under Constructionban van Redd’s (kedvencem a Temesvári után), illetve a szülinapi torta nagyon finom volt.

Kedves olvasói, latomat már rég letettem, hisz a billentyűkön játszom, de ideje lenne már készülnöm, mert Silviu Purcărete újabb előadására van jegyem. 8tól van a Pantagruel Sógornője és mivel egy nagyon ígéretes, sikeres darabként reklámozták nekem, nem szeretném lekésni.

Kívánok mindenkinek egy kellemes szombat estét,

hűséges (bohém) krónikásuk