Jótékonysági előadás és koncert volt az Euphoria Music Hallban február 7-én. Tavaly decemberben gázrobbanás okozta egy család egyensúlyának felbomlását: súlyos sérülések, haláleset, összeomlott ház, korházban töltött éjszakák. Természetesen nem lehet egy humorest és két koncert ragtapasz a sebekre, nem CTR + Z, nem törli el az élményt, de újakat ad. Mert a régi Vörös Csillag mozi helyén nem csak egy ház újjáépítésére gyűjtöttek pénzt, hanem az egyensúly visszaállítására.
Nem szoktam jótékonysági estekre járni, nem tudatosan, ezért nem tudom korábbi élményekhez hasonlítani, viszont nem lehet hétköznapi koncertekkel sem összevetni. De igyekszem kilépni kicsit a jótékonyság glóriája alól és a fellépők produkciójáról írni. Nost, Szomszédnéni Produkciós Iroda. Mindenki azt hiszi, hogy mindenki hallott róluk, de úgy látszik nem. A barátnőm E. nem hallott róluk, viszont eldöntötte, hogy ott akar lenni segélykoncerten, ezért a YouTubeon megnézett pár Szomszédnénis videót, hogy ismerje meg őket, a gond az volt, hogy a humorelőadás pont azokból a poénokból volt összerakva. A blogon már van régebbi bejegyéz a humoristákról, sőt a Humorfesztiválról. Nem az én tál tésztám. Talán épp ezért késett a búszom, s késve értem a helyszínre 
A végét viszont elcsíptem, s még én is hallottam azokat. Első alkalommal vicces volt, de nem tudom hitelesnek tekinteni az ilyen jellegű produkciókat. Olyan poénokat adnak elő, amelyeket már több százszor adtak elő, az emberek a végtelenségig tudják újrajátszani ezeket a YouTubeon, s mégis a kollektív szellem asztalhoz ülteti az embereket, a tömeg kacagása (van inkább az, hogy ha nem röhögsz, a szomszéd asztalnál borozó csaj azt hiszi, hogy nincs humorérzéked) pedig azt árulja el, hogy mégis kedvelik. Bennem olyan érzést váltanak ki a humorestek, mint amikor valaki megint megoszt egy rákos gyereket ábrázoló fotót a Facebookon. Nem az én műfajom, pont amennyire a bohocok sem.
Kalapos Band. Le a kalappal előttük! De tényleg, nem csak azért, mert annyira nem poénos kalapos poént kötni a nevükhöz A stílus, a minőség. Persze, nem mindenki képes ezt megemészteni, mert akkor nem Dancs Annamarit nevezné meg mindenki Erdély leghíresebb zenei termékének, hanem őket. Nem vagyok zenész, ezért nem is merem a zenetudomány démonait rámuszítani. Kicsit Misztrálos, kicsit dzsessz, kicsit klezmer (lehet a klarinét miatt), kicsit amolyan hangulatot áraszt, mintha Pola Negri vagy Jávor Pál kéne leüljön mellénk, ha őket hallgatjuk. Ha a kedves olvasó nem hiszi, akkor kérem tessék klikkelni és ízlelni http://youtu.be/Krjb9Xty2dY . Mellesleg Ady. A Keresztpapa.
A Knock Out. Kolozsvár. Illik ismerni őket, még ha csak három éves átutazóban lenne itt a kedves olvasó. http://youtu.be/2I_aHfJApps
Sikeres rendezvény volt, ismerősökkel megfűszerezve, a fekete listákat rövidítő jótékonysági tettek növelték a kellemes hangulatot. A helyről meg csak annyit, hogy 8 lej egy pohár bor.
.
