Caligula utolsó szavai is ezek voltak (Tacitus szerint), nos nekem ezek lesznek az első szavaim egy eléggé hosszú szünet után, de a krónikás igyekszik nem malackodó krónikus állapotba kerülni, mint manapság divat a nagyvilágban és nem is rémül el ettől a malackodó divattól és igyekszik beszámolni a kincseskolozsvári kalandokról.
De egyelőre akadémiai kötelességeit is kell teljesítenie, hiszen diplomás krónikás szeretne lenni 
Üdvözlöm a nemlétező közönséget,
bohém krónikásuk
Be kell valljam, hogy teljes lustaságból időhiány miatt nem írtam az utobbi időben.
Sajnos a bohém krónika nem újulhatott, hisz krónikása a Cora nevezetű hyperüdüllőben tölti napjai nagy részét, így nem marad elég idő szocio-kulturális eseményekre. Illetve marad, csak már beszámolóra nem marad.
A tétlenség viszont rávett, hogy bokánrugjam a blogot és lovagoljunk egyet a nethálon. Hátha még vannak olyan bohémok, akiknek nem akad (jobb) dolguk és ellazulnak egy kávé és egy post mellett.
Addig is, mindenkinek kellemes éjszakát és jó melózást/lustulást/szórakozást holnap! 
Anno (jóóóó pár éve) minden vágyam alvás előtt az volt, hogy nézzem végig az Esti Mesét. Bezzeg akkor voltak a szép idők, nem is rajzfilm ment, igazi mesék voltak, kesztyűsbábokkal és valódi (emberi hangszálak által editált) hangokkal.
Hogy lehetne elfelejte Mazsolát, a malackát vagy Mirr Murr kandúrt…vagy Mekk mertert? Ki nem ismeri a nagy ho-ho-horgászt, vízipók-csodapókot és társait?
A legjobb rajzfilmek pedig a magyar népmesékről készültek, igazi műalkotások…csodálatos munkák.
Nem cserélném el őket semmilyen animé sorozatért és nem azért, mert leragadtam valahol a múltban, hanem azért, mert ezek az igazi mesék, melyek a gyerekek lelkét dédelgeti, kellemes hangokkal simogatja őket és nem pedig urániumbomba robbanással altatják őket.
Írásomat befejezem két esti mesével:
Mirr-Mur
A bíró okos lányának a történetét valószínűleg ismeritek, de lehet nem épp ilyen végződéssel :
<object width=”425″ height=”355″><param name=”movie” value=”http://www.youtube.com/v/awST87FBvTg&hl=en&rel=0&color1=0×234900&color2=0×4e9e00″></param><param name=”wmode” value=”transparent”></param><embed src=”http://www.youtube.com/v/awST87FBvTg&hl=en&rel=0&color1=0×234900&color2=0×4e9e00″ type=”application/x-shockwave-flash” wmode=”transparent” width=”425″ height=”355″></embed></object>
Hűséges krónikásuk
Bevallom nem volt nagyon sok kedvem az utóbbi időben, pedig lett volna miről (voltam pár koncerten, az anyaországban is jártam, a színházban is). Ígérem bepótolom, illetve ígérem és vallom, hogy mától kezdve komolyan veszem, mint anno a házi feladatokat .
Hűséges Krónikásuk
Kolozsvárnak a szépsége abban áll, hogy akkor lep meg téged a legkellemesebben, amikor nem is vársz rá. A kincsek nem vakítanak el villogásukkal, hanem elcsábítanak csengésükkel.
Tegnap délelött a bürokracia áldoataként rohangáltam és gondoltam, hogy bemenekülök egy antikváriumba, hogy pihenjek meg a könyvek birodalmában. Hát be is toppantam a Puck elötti antikváriumba és elkezdtem legeltetni tekintetemet a könyvcímek mezején. Találkoztam sok olyan íróval, akit szeretek (többek között egy J.L.Borges novelláskötetre is rátaláltam), viszont a 0,50 lejes polcon megakadt a szemem egy címen: SZÍNHÁZ (MAJDNEM) AZ EGÉSZ VILÁG (Huszár Sándor). Nagyon működött a cím-horog elve az én esetemben, mert azonnal kézbe vettem és örömömre a könyv tartalma első átszaladásra nagyon megtetszett.
Meg is vásároltam, pottom ár, ennyiért még a napi kávémat se tudom megvenni, az antikváriumban pedig elfelejtett kincseket lehet megtalálni. Ez a könyv engesztelte a félreinformált d.u.-mat, hisz eléggé elrontotta a kedvem, hogy csak jövő héten lesz felnött bábelőadás.
Tegnap, miközben Moliéret probáltam olvasni a Deák Ferenc (Eroilor) utca egyik padján, integetett nekem egy nyúl…nem akármilyen nyuszi, mert ezt a két és fél méteres nagyfülűt nem lehet kicsinyítővel ellátni, viszont ő ellátott mindenkit egy nagy mosollyal (már csak azért, mert a feje úgy volt gyárilag elkészítve) . Nagyon jó reklámot választott ki a Iulius Mall PR team-je, az emberek valóságosan rohanták le, hogy készítsenek képeket vele (amiket valószínűleg majd fel fognak rakni a hi5-ra). A jelmezt hordozó emberke nagyon jól érezte magát nyusziként, hisz a gömböcöt, ami a farka akart lenni nagyon lobálta a fényképeszkedni vágyó csajoknak. Döbbenetes volt, hogy még az elárusítónők is kijöttek az üzletekből, hogy fényképeszkedjenek vele. S még mondják, hogy a felnötteknek érettek és nem foglalkoznak hülyeségekkel.
Kocsmafüstben töltöttem az estémet, viszont nagyon jó volt, egyrészt, mert nagyon kedves barátnőm születésnapját ünnepeltük, másrészt azért, mert az Under Constructionban van Redd’s (kedvencem a Temesvári után), illetve a szülinapi torta nagyon finom volt.
Kedves olvasói, latomat már rég letettem, hisz a billentyűkön játszom, de ideje lenne már készülnöm, mert Silviu Purcărete újabb előadására van jegyem. 8tól van a Pantagruel Sógornője és mivel egy nagyon ígéretes, sikeres darabként reklámozták nekem, nem szeretném lekésni.
Kívánok mindenkinek egy kellemes szombat estét,
hűséges (bohém) krónikásuk
Múlt héten kincses városunk utcáin láthattunk plakátokat Beethovennel és Van Goghal, melyeken nagy betűkkel az állt, hogy: TU ŞTII CUM ARATĂ UN BOLNAV MINTAL? Előbb abszolut kiakadtam, de utána rájöttem, hogy van benne némi igazság, ami azt illeti…szinte egészen igaz.
A művészetnek az egyik célja, hogy valami újat szüljön, tehát a művész munkája az, hogy valami különlegeset, még nem látott alkotást tárjon a közönség elé. Ezek általában sokkolóak az átlag közönség számára, mert eltérnek a megszokott életmódtól, megszokott környezettől, ami egy szóban a normalítás.
Ebből adodólag a művészet egyik fő jellemzője a nonkonformizmus. Nos, mivel többnyire a műalkotás a művész érzelmeinek, látomásának, gondolatainak fizikai formája, azt jelenti, hogy ahhoz, hogy a különleges, eredeti alkotást elért, te magad is egy különleges ember kell legyél. Ergo a művészek (illetve pszeudó-művészek, de róluk beszélek majd egy másik bejegyzésben) kicsit másak, kicsit őrültek kell legyenek.
Namármost ezt a különcséget több úton probálták elérni, némelyek kicsit extrémek, mint példál Van Gogh fülvágása, de nagyon sok példa van arra, hogy már természetüktől fogva kicsit másak, kicsit extravagánsabbak: jó példa erre Salvador Dali, aki őrültségét nem takarta, művészetté alakította át. “Módszeresen kell zűrzavart kelteni – az felszabadítja az alkotóerőt. Minden, ami ellentmondásos, életet teremt.”
Ó, de nem csak Dali volt az egyetlen különlegesebb művész…nézzük csak meg, hogy Edgar Allan Poe, Richard Wagner mennyire normális életet éltek. Modigliani mindig az abszolut bohém, bolondos festőként volt megemlítve, ellenfele Picasso stílusa nem csak a festészet színtjén volt különleges, hanem a szemlyes életében is. József Attila valóban őrült volt, utolsó éveit pszihoanalitikusok társaságában töltötte. Eminescu egy szanatóriumban hunyt el. S a lista nem végződik…
Kedves (még nem létező) olvasó!
Íme, (még egy) új blog született. Nem, nem fogom megosztani a beteg elképzeléseimet, mert akkor tényleg nem fogja olvasni senki, de remélhetőleg érdekes lesz. És mi lenne érdekes? Hát kedves kis kincses vársunk: K-O-L-O-Z-S-V-Á-R, pontosabban a benne lezajlodó események, a helyszínek, az emberek és más (elméletileg) érdekes dolgok, amiről olvasni szeretne a (még nem létező) közönségem.
Addig is, mindenkit üdvözlök, főleg a globalizációt és ma este 8-tól a színházba látogató embereket,
hűséges krónikásuk
