Bohém új évet mindenkinek!

Nos, persze, lustulásról nem is kezdek mesélni, az orromra kéne csapni egyet, mert több hantát keverek a krónikába, mint tényeket. Ha Anonymus a névtelen jegyző, akkor én kéne legyek a neveletlen jegyző Nos, tény az, hogy új év és Szilveszterhez méltóan a kedves krónikás is újévifogadalmaskodott. Nem a trendért. NEM! Csak azért, hogy motiválja magát.

Nos, egyik dolog az volt, hogy odarakom magam és többet írok, merthogy diplomás krónikás akarok lenni a közeljövőben és a távoljövőben, amelyik egyre inkább közeledik. Ehhez kéne gyakrabban pötyögjek, de tegnapig egy rozoga billentyűzet volt a pennám, s nem volt kellemes szavakat okádni abból a spanyol, zajos feketeségből. Tudom, tudom, jó kifogás sosem rossz. De azt hiszem az egyetem arra tanít meg, hogy hogyan bulizzunk hajnalig és másnap hogyan találjunk olyan kifogásokat, hogy ne jelenjünk meg kurzusokon, persze azt is úgy, hogy ne dobjanak ki az egyetemről.

Nos, amint halványan utaltam, tegnap új billentyűzet fészkelődött be krónikás kezeim alá, s be kell valljam, nem voltam elég aranyjános, régi lantomat nem tettem, hanem valóságosan odacsaptam, hadd essen ki az összes spanyol billentyűje. HA! Nos, az új lantom, pennám (mert modern jegyző vagyok, nem libatollakkal meg egyéb szárnyas testrészeivel kaparom írásaimat) fekete, csendes és puha. A némasága azért jó, mert a régi csattogott, mint hisztis házisárkány. Az új, már teljesen más, kellemes a kéznek, valódi orgia, ergo sokkal többet fogok írni (mácsarkazértis megéri, hogy az írás által kiváltott perverziókért éljem és elvézzem ). Máris látható, hogy mennyire szeretem szavaimat pötyögni, hisz elég hosszas lett ez az első 2010es bejegyzés.

Fogadalmakhoz (és firkálmányaim erdeti céljához) visszatérve azt is terveztem, hogy 2010ben több új helyre fogok járni, mert azt pletykálják, hogy 2012 a világvége, tehát itt az idő carpediemezni és mindenbe nyalni, kóstolni, szürcsölni Bohém krónikásnak és bohém olvasóinak született egy bohém sörözde http://boemaclub.ro/ Azt mondják, hogy a világ minden tájáról szereztek komlónektárt Nos, már csak azért éri meg betévedni, hogy az ember éljen át egy multikulti részegséget. Kiváncsi vagyok milyen a multikulti másnap Nos, az árakról azt beszélik, hogy (tükörfordítom) nagyon elérhetőek. Nos, ezt lehet úgy érteni, hogy egy kakás végű koréval sem lehet elérni, vagy legalább kicsi székre kéne másszon a szegény kooolozsvári alkesz diák, hogy belerészegedjen a norvég, belga vagy mittomén japán sörbe. De, én nagyon szándékszom elpocsékolni maradék ösztöndíjjam, az ösztöneim kielégítésére. Na, hát nem azért nevezik ösztön díjnak?

Hát, bevallom, kedves (már nem is tudom, ha létező ) olvasóm, hogy elég sokat írtam. De még van mit írni és az új penna nem karcol, hanem selymesen veti képerőre szavaim áradatát. Ahhh, milyen jó érzés

Kellemes napot és bohém üdvözleteim,

Krónikásuk