A hétvégém a legművészibb módon debütált: péntek esti hangverseny, melyet a Transilvania Állami Filharmónia tartott a Studházban. A jegy ára annyira alacsony, hogy a zenészek értékét nem is lehet összehasonlítani azzal az 5 lejjel, amit a belépődíjra adtunk.
Kedves bátyám hívására mentem el, aki zenész (nagyon tehetséges zongorista) és nagyon kedveli a hangversenyeket (nem csodálom, mindegyik zenész szereti 
). Elöbb nagyon visszafogott voltam, mert személy szerint nem értek olyan profi színten a zenéhez, viszont a csengését nagy rajongással hallgatom akármikor, főleg élőben.
Telt ház volt, nekünk már nem jutott hely, viszont annál hangulatosabb volt a lépcsőfokról tekinteni azokat a gyönyörű mozdulatokat, hallani azokat a szenvedélyes hangokat, illetve szüneteken a köhögés-özönöket :).
A hangszeres szólista Daniel Goiţi világhírű román zongorista volt, aki tényleg nagyon nagy odaadással játszotta Csajkovszkij b-moll zongoraversenyét, bámulattal tekintettem a hangszer és zenész közötti szimbiózist, melyból hihetetlenül szép dalok születtek. Nem csak a zongorák iránti mániám miatt dícsérem ennyire a zenészt, hanem azért, mert valóban, minden mozdulatában benne volt a dallam, a feeling, a szenvedély, mellyel átadta a közönségnek tehetségét, nem csak a sajátját, hanem a szerző zsenialítását is.
Persze nem csak a zongorista volt tehetséges, hanem az egész zenekar. Nagyon tetszett a precizítás, a mozdulatok, a zenészek, a lakkcipők, a mosolyok.
Beethoven 6. szimfóniája, a Pasztorál volt. Fontos tudni, hogy Beethoven imádta a természetet, ezt az imádatát belefoglalta a 6. szimfóniájában, a vidéki nyugodtságot, békét. Gyakran menekült el Bécs zajától, a vidék békés ölébe, talán ez megmagyarázza azt, hogy első bemutatásokor miért kapta a Vidéki élet emlékei címet a szimfónia.
Annak ellenére, hogy korában nem fogadták jól a hallgatók, mára egy kedvenc lett, talán azért, mert manapság nagyobb a tendencia a városi káosztól való menekülés, mint korábban. Talán azért, mert 40 perc alatt a hangszerek dallamai magukkal tagadnak és elterelnek egy teljesen más világba, egy varázslatos tájra, hol a patak csobogása, a szellő simogatása, a gyep érintése, a virágok illata kényesztet.
Igazán megérdemelték a tapsözönt! Az előadás végén (NAGYON) hosszasan tapsolt a közönség. Meg is érdemelték, ezeknek a zenészeknek egy valódi koncertteremben van a helyük, nem a kopott Studház termében, ahol az akusztika nem épp a legjobb. Minden pompát és babérkoszorút megérdemelnek.
Nagy örömömre a Filharmónia áprilisi előadásai mind nagyon jó felhozatalok, de április 22-én semmi sem fog megállítani, hogy elmenjek, olyan előadás lesz, mint soha:
Marţi, 22 aprilie 2008, ora 18, Muzeul Etnografic
ALEXANDRU TOMESCU – vioară
HORIA MIHAIL – pian
Program:
W. A. Mozart – Sonata în Si bemol major, K.V. 278
L. van Beethoven – Sonata op. 23 nr. 4 în la minor
C. Saint-Saëns – Introducere şi Rondo Capriccioso, op. 28
N. Paganini – Variaţiuni pe coarda sol pe o temă din opera Moise de Rossini
N. Paganini – Dansul vrăjitoarelor, op. 8
Paganini a legzseniálisabb, legjobb hegedűs, egyik kedvencem. Egy virtuóz, kinek tehetsége felmérhetetlen és félelmetes volt, talán ezért nevezték az Ördög hegedűsének (vagy azért, mert egy magányos, furcsa alak volt, ezen kívül tiszta feketébe öltözött általában és hosszú szötét haja volt).
Röviden, mindenkinek ajánlom, hogy jöjjön el és próbálja kerülni azokat az embereket, akik pont a legvagányabb dallam alatt kezdenek el játszani a kulcsaikkal.
Hűséges krónikásuk
:
Robert Gida:
.
